Némi meglepetésre a francia válogatott jutott be utolsóként a legjobb nyolc közé, miután legyõzték a parádésan rajtoló spanyolokat. Zidane-ék a negyeddöntõben a világbajnoki címvédõ brazilokkal csapnak majd össze, amely egyben az 1998-as vb-döntõ visszavágója is lesz. A németországi világbajnokság utolsó nyolcaddöntõjében két igazi európai sztárcsapat csapott össze: Spanyolország, illetve a nyolc évvel ezelõtti világbajnok Franciaország. Amennyiben utóbbiak kiesnek, az egyben azt is jelentette volna, hogy Zinedine Zidane-t utoljára láttuk a pályán tétmérkõzésen. Egy-egy veszélyes támadó mindkét oldalról hiányzott: a spanyoloknál Luis Garcia, míg a túloldalon Trezeguet koptatta a kispadot. Utóbbi egyben azt is jelentette, hogy a franciák megint csak egy csatárral, Henry-val kezdtek. A kissé defenzív felállásnak az volt az ára, hogy az elsõ negyedórában a spanyolok birtokolták többet a labdát, ám igazi helyzetet egyik kapu elõtt sem láthattunk. Ettõl függetlenül nem volt unalmas a mérkõzés, mert a csapatok roppant nagy iramot diktáltak, csak a kapuk elõtt fogyott el a tudomány. Mindenesetre Zidane-on látszott, hogy nem szeretne még visszavonulni, mert a csoportmérkõzésekkel ellentétben most igencsak aktív volt. A franciák benne és a gyors kontrákban bíztak, s a félidõ közepén többször be is jött, a 23. percben pedig kis híján vezetést is szereztek egy ilyenbõl. Ekkor a spanyolok csak asszisztáltak, éppen ezért jött váratlanul vezetõ góljuk. Igaz, ehhez kellett Thuram, aki a 16-oson belül lépett rá Ibanez lábára, s az olasz Rosetti játékvezetõ, aki habozás nélkül megadta a büntetõt, amelyet Villa értékesített. A gól sokkolta a franciákat, akik jó ideig ezt követõen képtelenek voltak épkézláb támadást indítani, igaz ebben bûnös volt a spanyol védelem is, amely rendre lesre állította a franciák akcióit. Ez azonban a negyvenedik percben nem sikerült, miután Ribery ugrott ki a védõk közül, kicselezte Iker Casillast is, és a kapu közepébe lõtt. Így a második félidõben minden kezdõdhetett elölrõl. A szünet után egy darabig nem nagyon történt semmi, majd az 52. percben megint Casillasnak kellett nagyot védenie. Valószínûleg ekkor unta el a dolgot Luis Aragones, s két perccel késõbb kettõs cserét eszközölt: Raúl és a gólszerzõ Villa helyén Joaquin és Luis Garcia lépett a pályára. Ez azonban nem hozta meg a spanyolok által várt váltást, mert továbbra is a franciák maradtak támadásban. A hajrára ezért bedobta Sennát is, és ez már hatott (vagy a franciák fáradtak el), mert az utolsó negyedórában már az ibériaiak vették át a játék irányítását, s többször helyzetbe is kerültek. Egy pontrúgás után, a 83. percben azonban mégis a franciák szereztek vezetést: Zidane ívelt be egy szabadrúgást, amelyet Vieira fejelt a hosszú oldalon a kapuba. A hátralévõ idõben a spanyolok támadtak, a franciák meg idõt húztak és kontráztak: a hosszabbításban egy kontra végén Zidane is betalált, így végleg eldöntve a továbbjutást. Így viszont a vb-t gyengén kezdõ francia válogatott megérdemelten jutott a nyolc közé – ahol majd az 1998-as vb-döntõ visszavágóján – Brazília ellen lépnek pályára. forrás: www.unitedweb.atw.hu